A projektről

Projekt eredmények bemutatása

BEVEZETÉS

A Balaton egyedülálló természeti kincsünk, nyári emlékeink, élményeink színhelye. Magyarországon kevés olyan ember él, aki ne táplálna pozitív érzelmeket legnagyobb tavunk iránt. De emellett sokak számára a tó a megélhetést is jelenti. Éppen ezért a megóvása kiemelten fontos érdekünk.
A 2014-2020-as európai uniós pályázati ciklusban a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében nyílt lehetőség a tó vízgazdálkodását és vízminőségét javító, illetve a klímaváltozással szembeni alkalmazkodást elősegítő beruházások megvalósítására, amelyek végrehajtásához az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság konzorciuma csaknem 26 milliárd Ft uniós és hazai támogatásban részesült. Ezek közül egy a „Preventív intézkedések a Balatont érintő vízminőségi problémák hosszútávon fenntartható kezelésére” című projekt.
Az 1863-ban Siófokon épített fazsilip korszakalkotó jelentőségű volt a Balaton történetében. Nemcsak a Sió és Siófok, hanem az egész Balaton életében jelentős változást idézett elő azzal, hogy lehetővé tette a Balaton vízszintjének hatékony szabályozását. A zsilip megépítéséig a Balaton vízszintjét a klimatikus viszonyok határozták meg, a vízszint ingadozása akár a 3-5 m-t is elérhette. A vízszintszabályozó zsilip megépítését követő jelentős vízszintcsökkentés miatt a tó térfogata a felére csökkent, ezáltal a tó körüli mocsarak - a Zala folyó alsó szakaszán is - gyakorlatilag szárazra kerültek, a szabad vízfelületek eltűntek. A tó vízszintjének szabályozásával párhuzamosan pedig megkezdődött a betorkolló vízfolyások rendezése, a Balaton partvonalának kiépítése, a környező területek mezőgazdasági hasznosítása. A környező mocsarak vízminőség védő funkciója tehát éppen akkor szűnt meg, amikor a fejlődő civilizáció – az urbanizáció, a növekvő idegenforgalom, az ipari fejlődés és intenzív mezőgazdaság – a tóba folyó vizek minőségét folyamatosan rontotta.
A Balatont érő külső terhelések enyhítésére az elmúlt három évtizedben számos intézkedés történt. Több kisvízfolyás torkolathoz közeli szakaszán olyan műszaki létesítmények (nádas szűrőmezők, sankolók, uszadékfogók) épültek, amelyek alkalmasak az érkező hordalék és felgyülemlett szerves tápanyagok visszatartására.
A fejlesztés keretében három fő projektelem köré csoportosulva ezeknek a műszaki létesítményeknek a reaktiválása, rekonstrukciója történt meg, hogy funkciójukat a jövőben is maradéktalanul be tudják tölteni a Balaton vízminőségének megóvása érdekében.

Lesence rendszer fejlesztése
Az északi parton a Tapolca-, Lesence-, Kétöles- és Világos-patak, a Középvízi-csatorna, és a Nemesvitai-övárok a Lesence nádas szűrőmezővel kiegészülve alkotják a Lesence vízrendszert, amely egyfajta szűrő funkciót lát el. A nádas szűrőmező nemcsak hordalékfogóként szolgál, hanem a tápanyagok megkötése révén is kedvező hatást gyakorol a Balaton vízminőségére. Ezt a hatást a nád vízszintes és függőleges irányban fejlődő terjedelmes, sűrű szövevényt alkotó gyökérzete biztosítja. A Tapolcai-medence vizei a Lesence nádas szűrőmezőre kormányozhatók, ahol megfelelő tartózkodási idő és a növényzet tápanyagfelvétele miatt a szűrőmezőről kifolyó vizek minősége sokkal kedvezőbb.
A Lesence szűrőmezőt vízminőségvédelmi létesítményként hozták létre 1986-ban, eredetileg 104 ha területen. A vízminőségvédelmi funkció javítása érdekében időszerűvé vált a részleges rekonstrukciójának és a szűrőkapacitásának, tápanyagvisszatartási hatásfokának növelésére.
A projekt keretében nem az eredeti állapot helyreállítása történt meg, hanem mozaikos kotrásra került sor a víz beáramlásának elősegítése érdekében. A kotrással kikerült mederanyagból költőszigetek lettek kialakítva. Ezzel párhuzamosan a szűrőmezőre kormányozható vízfolyásokon is olyan beavatkozások történtek, amelyek erősítik a létesítmény vízminőségvédelmi funkcióját.
A jövőben a műszaki- biológiai- és természetvédelmi szempontok összehangolásával kell az üzemeltetési, fenntartási tevékenységeket ellátni, a tápanyageltávolítási hatásfok hosszú távú megőrzése érdekében, amit a monitoring rendszer eredményei alapján kell részleteiben meghatározni.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) nagyműtárgyainak felújítása

Az elmúlt három-négy évtizedben a Balaton vízminőségvédelme érdekében tett számos intézkedés közül minden bizonnyal a legjelentősebb Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kialakítása (KBVR), amelyről 1979-ben született döntés. A rendszer feladata a Zala-folyón keresztül a Balatonba érkező külső tápanyagterhelés visszatartása.
1970-től Balaton nyugati medencéjében a tápanyag feldúsulása súlyossá váló jelenséget, eutrofizációt okozott. A tavat érő tápanyagterhelés harmada a Zalán érkezik. Ez a mennyiség a tó területének csupán mintegy 1/20-ad részét képező Keszthelyi-öbölben halmozódik fel. Ezért a Keszthelyi-öböl vízminőség romlásának megállítására kézenfekvő gondolat volt a Zala alsó szakaszán elterülő mocsárvilág újbóli elárasztása, amivel az eutrofizációs folyamat a Keszthelyi-öbölből a mocsarakba helyeződik át. A KBVR I. üteme - mai nevén Hídvégi-tó - 1985-től üzemel. Ennek vízszintszabályozó műtárgya a 4T zsilip (Laki-zsilip). A II. ütem – a Fenéki-tó - vízszintszabályozó 21T zsilipje 1993 óta szabályozza a Fenéki-tó vízszintjét az érvényben lévő üzemeltetési szabályzat alapján.
A Balaton vízminőségének hosszútávú védelme, a vízminőség javítása elképzelhetetlen a KBVR megfelelő működése nélkül. Ezért a projekt egyik fő eleme a rendszer 4T illetve 21T zsilipjeinek teljes körű építészeti, gépészeti és villamos felújítása volt.
A projekt keretében megtörtént a két műtárgy betonszerkezeteinek felújítása. A vízszint alatti betonfelületek vizsgálatához búvármunkára volt szükség. A szerkezeti hibák és a vízszigetelés kijavítását követően megújult a műtárgyak kezelőhídja.
Az üzemi és ideiglenes elzáró szerkezeteken a korukból és használatból eredő kisebb felületi kopások, hiányok megszűntetése után felületvédelmi bevonat felhordására került sor, amelyhez a táblákat ki kellett daruzni. Ezzel párhuzamosan megtörtént az új hidraulika munkahengerek és berendezések gyártása és beépítése. Teljes körűen megújult az elektromos rendszer: az elavult többmezős elosztó berendezések helyett új elosztószekrények lettek beépítve, illetve új lett a műtárgyakra telepített kezelőszekrény is.
A műtárgyak kezelőépületeinek felújítása során mind külső, mind belső renoválásra sor került. Emellett az uszadék eltávolító berendezés térbetonjának javítása és a gereb szállítószalag korszerűsítése is megtörtént.
A 4T műtárgyhoz vezető bekötőút felújítása eredményeként javultak az útszakasz forgalombiztonsági feltételei. A 21T műtárgy al- és felvízi oldalán a jobb és bal parton új kezelő lépcsők elhelyezésére került sor.
A kivitelezés közben a Vállalkozónak figyelemmel kellett lennie arra, hogy a munka fokozattan védett természetvédelmi területen zajlik és fenn kellett tartani a KBVR Üzemeltetési Szabályzatának megfelelő üzemeltetés lehetőségét is.
A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer biztosítja a térségben a szabályozott vízkormányzást, vízjárást, az árvizektől, belvizektől való védettséget, megteremti a művelési ágaknak megfelelő, tervezhető gazdálkodás feltételeit. A balatoni turizmus óriási ütemű fejlődése összefügg a jó vízminőséggel, amely a vízvédelmi rendszer létrehozásának és működtetésének eredménye is.

Kisvízfolyások rendezése
A projektben hat Balatonba torkolló kisvízfolyás (Lovasi-séd, Kéki-patak, Örvényesi-séd, Burnót-patak, Eger-víz, Cinege-patak) torkolati szakaszán a meglévő hordalékfogók, uszadékfogók felújítása, új műtárgyak építése, mederburkolatok rekonstrukciója történt meg, valamint sor került a Lesence nádas szűrőmezőhöz hasonló feladatot ellátó Lovasi-tározó rehabilitációjára is.
A Lovasi-sédet több ér táplálja, vize a paloznaki Vöröspart nádasa után a Balatonba jut. A vízfolyáson 0+280 km szelvényben található a Lovasi tározó leeresztő műtárgya. A tározón mozaikos, rehabilitációs kotrás történt, amellyel egyrészt eltávolításra került a lerakódott hordalék és a felhalmozódott tápanyagok egy része, másrészt javultak a vízáramlási viszonyok. A kikotort anyagból pedig költősziget épült.
Az Eger-víz völgye festői környezetet biztosított a projekt kommunikációjának részeként megrendezett sajtónyilvános projekt helyszíni bejárásnak. A vízfolyás 3+714 – 3+884 fkm szelvények közötti jobb partján a meglévő mederrel párhuzamosan egy új mederszakasz kialakítása történt meg („ikermeder”). A régi mederben vízépítési terméskőből egy kőbukó épült a 3+865 fkm szelvényben, mely nagyvizek esetében a vizet a régi, „normál” vízmennyiség esetén az új mederbe tereli. A régi mederszakaszon a meglévő meder mélyítésével egy természetes iszapfogó került kialakításra. A régi mederszakasz alsó részén az új meder megközelítését biztosító úthoz egy áteresz is épült tiltótáblás elzárási lehetőséggel. A rendszeres tisztítási és karbantartási feladatok elvégzését a vízfolyás mentén 328 fm hosszban, szórt, tömörített zúzottkő stabilizációval kialakított burkolt fenntartó út biztosítja. A patak szigligeti szakaszán vízminőség- és vízhozammérő monitoring állomás is létesült.

A tó tápanyagterhelésének és a vízminőségvédelmi létesítmények hatásfokának folyamatos nyomon követése érdekében a tavat tápláló vízfolyásokon vízmennyiségi és vízminőségi monitoring állomások is létesültek.
A fenntartási feladatok hatékony ellátására az Igazgatóság eszközparkja jelentős fenntartógép állománnyal és vízminőségvédelmi kárelhárítási eszközökkel bővült, több mint 400 millió Ft értékben.

EREDMÉNYEK
A projektben megvalósult fejlesztésekkel javulnak Balaton vízgyűjtő területén a tápanyagvisszatartás műszaki feltételei. A kisvízfolyásokra kiterjesztett vízmennyiségi és vízminőségi monitoringhálózat a biztosítja a tápanyagvisszatartás hatékonyságának folyamatos ellenőrzését, megteremtve az azonnali, célzott beavatkozás lehetőségét. Az elvégzett beavatkozások képezik az alapját a Balaton jó ökológiai állapotának megteremtéséhez szükséges feltételeknek.
A projekt megvalósítására az Európai Unió és Magyarország Kormánya 5,139 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást nyújtott.